No kérem szépen, a nyár elkezdődött, én meg itthon csücsülök, néha kimozdulgatok, de nem olyan gyakran, mint kéne.
Viszont voltak itt születésnapok is, az egyik, barátnőm 18. születésnapja volt, ami családiasra sikeredett, de nagyon jó volt. Legalábbis remélem neki az volt, mert én csak a helyet biztosítottam, hiszen nálunk voltunk. De nem csak neki jutottak ki aznapra a meglepetéses "sokkok", hanem nekem is, hála drága fogadott bátyámnak, és a nővéremnek. Peti szerencséjére csak a szívinfarktus határára kergetett, egy szimpla megijesztéssel, a nővérem viszont az idegeimre ment, szóval kicsit dühös is voltam, és mivel nem szerettem volna Bea szülinapját elrontani, a favágással és tűzrakással vezettem le az indulataimat, amit a párom nem nagy mértékben díjazott. De azért egész jól sikerült minden. ^.^
Ezek után,elsején, volt drága nővérem 20. születésnapja. Ez is családias volt, de már az elején romokban volt az idegrendszerem, mázli hogy volt támogatásom, (Ezúton is köszi Laki!!) szóval nagyjából kibírtam, Móni 'asszem előbb adta be a kulcsot, mint én. Habár az én hibámból "égett oda" a hús, nővérem szerint. Szerintem meg éppen csak megpirult, de tényleg, az nem volt odakozmálva. Erről sokat nem tudok írni, hiszen csak dekoráltam, meg tüzeztem ismételten, és persze az ujjaimat jól megégettem, mivel voltam akkora balfék, hogy kézzel nyúltam oda a parázsló fáért. Mindegy is, hiszen a hibáiból tanul az ember ugyebár.
De hát ha már a kimozdulásoknál járunk akkor voltam, Diósdon, fogadott bátyáméknál, nővérem szülinapja utáni másnap. Hogy Peti önmaga lehessen, ismételten a szívrohamot hozta rám a pályaudvaron, állítása szerint nem állt szándékában, nekem viszont akkor is leállt arra az ezredmásodpercre a szívem!! >,<" Kis baráti összejövetel volt, ami nagyon jól sikerült annak ellenére hogy ismételten kevesen jelentünk meg. Sajnos, vagy szerencsére (még nem jutottam dűlőre melyik) a szerepjátékozásba is belerángattak. Mivel a M.A.G.U.S.-t nem nagyon, sőt egyáltalán nem ismertem, eléggé gázosat produkáltam, de ez van, a fiúk azt mondták, majd kikupálnak. Még csak az hiányzik nekem! :D Örülök, ha el tudok gályázni a saját életemben, nem hogy még ezt is kiismerjem, de ők tudják, viszont nem is sejtik mire vállalkoztak ezzel.
Egyenlőre búcsúzom, zenét hallgatok és fórumozok, további élménydús nyarat kívánok nektek, legyetek jók! (vagy épp rosszak, ahogy a helyzet kívánja ;])

Megint csak nagy szélcsendes időszak volt,nem írtam egy betűt se...
Nos,elég sok dolog történt ezalatt. Össze vesztem a legjobb barátnőmmel,és úgy tűnik tartósan. =( Tök jó,pedig semmit se csináltam...azon kívül,hogy létezem. Ezzel párhuzamosan viszont összejöttem egy fiúval. Nagyon rendes meg bírom is,de azt hiszem róla majd máskor mesélek,Balázs egy külön bejegyzést érdemel.XĐ
Az iskola hamarosan véget ér,semmiből nem bukok,de egy dologban elbuktam: a kulcspróba sikerült,de a táborkapupróba olyan borzalmasan sikerült,hogy idén nem leszek ŐV hála a laptopom meghibásodása következtében elveszett tételeimnek.:(Pedig a legjobban áhított álmom volt,hogy idén őrsvezető lehessek. De ezek szerint vagy más terve van velem a Mindenhatónak,vagy nem az a sorsom,hogy a csapatban ŐV legyek. Ez most nagyon haza vágott,kicsit össze is törtem lelkileg. Mondjuk sokan mondják hogy össze fogom szedni magam,meg nem lesz semmi gond.
Egyenlőre a most következő vizsgáimra kell koncentrálnom,szerdán franciából,csütörtökön bioszból írok,pénteken hittanból szóbelizek. Ha minden igaz,akkor ezek után Pünkösd hétfő utáni kedden 3 napig Pécs környékén leszek megtalálható,osztálykirándulás indokával.
Legyetek jók,élvezzétek a nyarat,majd írok.

Ami azt illeti jó régen írtam,és ez alatt sok dolog történt velem.
Jók és rosszak is egyaránt.
Kezdem olyan három héttel ezelőttről,ahol az unalmas és veszekedéssel teli hétköznapjaimat megkoronázta egy vasárnapi csínytevés. Az egész annyiból állt,hogy már egy jó ideje azon vagyok,hogy anyát rávegyem,hogy igenis el kéne menni szemészhez,mert már a második padból SZEMÜVEGGEL (legalábbis az akkorival -0.75) nem láttam a táblára írt dolgokat normálisan. Mivel hosszas kérlelések ellenére sem sikerült rávennem,ugyanis Pató Pál úr szindrómában szenvedett drága jó anyám (értsd:"majd kérek időpontot...") ezért úgy döntöttem drasztikus megoldásokhoz kell folyamodnom. Így azon a bizonyos vasárnapon,három hete,Beával megegyeztem,hogy vízbefulladásos halállal oldjuk meg a szemüveg kérdést. De amikor délután lementünk a tóra,sajnálatos módon arra kellett rájönnünk,hogy a sors által kivezérelt horgászok szeme láttára nem kéne a tóba szemüveget dobálni. Így hosszas töprengés után arra jutottunk,hogy a gyors és kíméletes halált adjuk a szemüvegnek. Felmásztunk hát a vasúti töltésre,a Pest felől jövő vágányra ráhelyeztük a szemüveget. Úgy döntöttünk,hogy mivel nem tudjuk,mikor jön vonat,nem várjuk meg,és másnap délután kimegyünk megkeresni a darabokat. A sors ismét közbeszólt,és amint leértünk a töltésről,egy gyorsvonat húzott el felettünk. Mi pedig vissza másztunk,és megkerestük a "maradékot",amiből keményen egy szárat sikerült megtalálnunk. Így haza érve anyának muszáj volt felhívnia a szemészem,és végre kaphatok kontaktlencsét.
A szemüveges incidens utáni szerdai napon az orvos megvizsgált, -1.00 ás a szemem,és ha ez nem lenne elég,a doktornő közölte,hogy ő már első ránézésre tudta,hogy én más vagyok,mint a többi ember. De azt nem gondolta volna,hogy ennyire,ugyanis olyan ritka lencsegörbülete van a szememnek,mint az,hogy tevével találkozzunk a déli-sarkon. Így külön kell rá legyártani kontaktlencsét. Hurrá!! -.-"
Ezzel együtt szemüveget is kellett venni,mert muszáj,mivel,ha az ember valahova nagyon siet,akkor szemüveg föl,lencsék a táskába,aztán majd valahol,egy mellék helységben be lehet tenni a lencséket. A szemüvegem szerencsére hamar készen lett,a próba lencséimért pedig holnap megyek!! :D
A szemüveges változáshoz még a hajam is változott.A hosszúból: rövid lett.
A hétvégém hihetetlenül jó volt,legalábbis a szombat mindenképpen. Kerületi regösnap volt. Nagyon sok régi ismerősömmel találkozhattam újra,és hihetetlenül jól éreztem magam velük. A sok hülyülés,poénkodás,viccelődés és játék mellett hamar elrepült az idő. De már azért hálás vagyok az égnek hogy ilyen jól össze hozott minket két éve a sors.

A hosszú hétvégén újra Székesfehérváron voltam. Ezúttal engem képeztek. Ez volt a hivatástisztázó hétvége. Nagyon sokan voltunk, mármint a jelöltek, összesen harmincegyen voltunk, és nem jött el mindenki. 11-en voltunk lányok, a maradék fiú, így 5 őrsre osztottak minket, de nem végleges a beosztás.
Reggel 7kor volt az ébresztő, majd reggeli torna, reggeli, és kezdődtek az előadások. Rengeteget kellett jegyzetelnünk, persze voltak szüneteink, amikben megbeszéltük az elhangzottakat, kérdéseket tettünk fel, játszottunk. Nagyon jó volt a hangulat végig, de volt a vezetőségtől lehordás egyes füzetek miatt. Kb este 9ig voltak előadások...de olyankor már nem néztem az időt, majd táborgyertya volt, aztán zászlólevonás, tisztálkodás, majd 11órakor takarodó. Természetesen takarodó után nem volt csönd, és az első napon büntetést is kaptunk miatta, aztán egész csöndesre vették a lányok az éjszakai kommunikációt, de így sem tudtam aludni valami sokat.
Voltak előadások, amiken majdnem elaludtunk, de egy kis friss levegő és mozgós játék helyrerázott minket. Nagyon jól éreztem magam, és persze a viccesebb beszólások és pillanatok sem maradtak el. Például szombaton este vacsorához készülve Edina valamiért a fejét el kezdte rázni az asztal mellet, mire közöltem vele, hogy ne rázza a haját mert hajás lesz a kajánk, vagy egy beszélgetés kapcsán felmerült, hogy miért nem küzd meg a Szentlélek a sátánnal, mire lerajzoltam egy sugármeghajtású Szentlelket és egy pálcika sátánt a füzetem hátuljára, mire Kitti kijelentette, hogy egy boksz meccsben kéne megküzdeniük, ekkor az ő füzetébe került egy karikatúra a ceruzámból, csak a radírom híján szegény szentlélek csőre hosszabb lett és mindenki pingvinnek nézte. De jókat nevettünk rajta.
Vasárnap este egy filmet néztünk meg, aminek a címe Die Welle (A hullám). Jó film volt, mindenkinek tetszett, hétfőn reggel azt beszéltük meg. aztán két előadás volt még, majd elkezdtük a Kulcspróbát, ami eldöntötte, hogy ki megy, és ki marad. Alattam erőteljesen rezgett a léc, de kaptam esélyt, viszont sajnos Kriszti és Kitti már nem jönnek májusban, így a Csalán őrs létszáma ötről 3ra redukálódott.
Kedd délelőtt pedig a városi ünnepségen vettünk részt, ahol még a két székesfehérvári csapat is megjelent, és pár régi ismerős arcot is láthattam, aminek nagyon örültem. Az ünnepség kicsit lefárasztott, hiszen folyamatosan álltunk, de a végén egy kis fagyizást beiktatott a vezetőség. Szegény Zsuzsi...elment a hangja már szombat estére, és ő nem ehetett. Aztán hosszas búcsúzkodás után hazaindultunk.
Rengeteg dolgot kell magamban letisztáznom, ugyanis nem valami fényes a magánéletem, részben a cserkészet miatt. Nagyon remélem hogy helyes döntést fogok hozni. A hullámot pedig ajánlom mindenkinek!

Az utóbbi időben nem nagyon írtam, nem voltam a helyzetem magaslatán, de most, visszatértem egy állati jól sikerült hétvége után.
Két hete összekapartam minden elvesztett lelki erőmet, aztán megkérdeztem a csapatparancsnokomat, hogy elmehetek-e a következő segédtiszt továbbképzésre kisegítőnek. Magdi azt mondta, hogy ha összeszedtem magam, és végre tudom mit akarok, akkor igen. Mivel nagyon jól éreztem magam, hogy úgy mondjam, pörögtem, mint majálison a körhinta ezért a válaszom az volt, hogy totálisan ép vagyok. Így megbeszéltem a barátaimmal is hogy megint fogunk találkozni, ergo nagyon vártuk már mindannyian vártuk ezt a hétvégét, ami eljött.
A péntek este nyugisan telt, mindenki megérkezett, csak páran hiányoztak. Ági és Kristóf is eljöttek, de András, mint kiderült lebetegedett, szóval kicsit elszontyolódtam, de a reggel egy meglepetést tartogatott nekünk, ugyanis Gyuri'bá idősebbik fia, Gábor eljött, ami meglepett, hiszen nagytáborban láttam utoljára. Magdi kibeszélt mindenkinek, ugyanis péntek este az autóban Zoli a szemüvegéről áradozott, én meg (Magdi szerint) sok hülyeséget beszéltem...ami nem is igaz, csak tényleg pörögtem. Szóval ezt elmesélte Gábornak, Gyuri'bának, meg még mindenkinek, vicces volt, szó ami szó nagyon jó hangulatban indult a reggel. Ágival a konyhába bevettük ezek után magunkat, sajnos a metán már nem szivárgott, így maradtunk a kávé és tea gőzök szívásánál, de a hangulat meg volt. És persze Kristóf is bejött szünetekben boldogítani minket.
Ebédnél is hülyültünk, ahogy csak tudtunk,és ebéd után kiderült, hogy Ági és Kristóf elmennek farsangra, de Ági rájött, hogy ha ők elmennek farsangozni, akkor én egyedül maradok, amit nem szeretett volna(ezúton is köszi) így magukkal vittek, és nagyon jó volt velük farsangozni, egy teljesen másik csapattal, mondjuk így a mosogatás és a vacsora készítés elmaradt, amiért egy kisebb leszúrásban részesítettek minket, de persze annyira nem volt nagy a baj. Sajnos Áginak bedurrant a térde, szóval visszafelé sántikált, és lassan haladtunk, közben ökörködtünk egy sort Kristóffal, így negyed nyolcra beértünk. Megvacsoráztunk majd visszatértünk a konyhába, beszélgettünk, jól éreztük magunkat, de persze, hogy önmagam legyek véglegesen önmagam legyek, kellett egy aprócska baleset. Nos ez az utolsó adag kávé lefőzésekor történt, ugyanis a felszálló vízgőz olyan erővel csapódott neki a hüvelyk ujjamnak, hogy egy kis piros folt keletkezett rajta, jelezve, hogy itthon is kéne kávéfőzővel művészkednem.
De egyszer minden jónak vége szakad, ma reggel háromnegyed hétkor keltünk, előbb mint a többiek, mert Magdinak haza kellett jönnie, mert dolga volt, így a 7:30as misére mentünk a 9:30as helyett. szóval gyorsan elbúcsúztam attól akitől kellett, és még nem kómásan fogat mosott a mosdóban, majd elindultunk. Mise után meglátogattuk Topit, aki meg van fázva sajnos, és kisebb elbeszélgetés, és vidám eszmecserék következtében haza jöttünk.
De persze két hét, és a 11-i hétvégén már én ülök a képzendők között, és Kristóf meg Ági lesznek konyhán. Már alig várom!

A mai és tegnapi napon volt szerencsém több ízben is kisgyerekek között lenni.
Tegnap amikor jöttem haza iskolából,akkor a vonaton nagyon pocsék kedvem volt,nem akartam a nővérem szalagavatójára menni(majd erről is írok). Tatabányán felszállt egy család,és volt velük egy 3-4éves kisfiú,és nagyon feldobott,mert mindig kérdezte,hol vagyunk,és többször is rám mosolygott,és szerintem nem kell taglalnom mennyire jólesik ha egy kisgyerek rámosolyog valakire,ha ismeri,ha nem. Szóval mire hazaértem addigra megjött az életkedvem.
Ma pedig lementünk Beához,és mivel családi összejövetel volt náluk,az eddig megházasodott bátyja és a nővére a 3-3 kisgyerekükkel ott voltak,így volt nagy zsivaj. Kicsit besegítettem, és Johannát, aki két éves egy kicsit magamhoz vettem egy asztallábbal történő koccanás után. Szegény kicsit elpityeredett, így felvettem hogy megbékítsem, közben Tádé a 4éves kisfiú rohangált mint a mérgezett egér, Regina 1éves,ő Bea karjában volt, Emese(ma volt a 3. szülinapja) Tádét kergette. Johanna nagyon megkedvelhetett,ugyanis mivel fáradt volt, nem tiltakozott az ellen hogy egy 'idegen' kezében csücsüljön,és megvigasztalódott,majd elaludt a karjaimban,így bevittem a kisszobába és lefektettem, és mivel Bea elkezdett enni,ezért Reginát kaptam a kezembe,aki érdekes módon azt mondta nekem két perc múlva hogy: "anya". Nagyon meglepett,de vicces volt a helyzet. Majd megjöttek a szülők,és mi odébb álltunk,és itthon kibontottuk a Peti által hozott szilvás fütyülőst.:D

A születéssel új élet kezdődik,
A csöppséget szüleik felnevelik.
Mert gyermeknek lenni jó,
Elindul velünk egy kis hajó.

Már nagyobbacska a gyerek,
Azt mondják rájuk: tinédzserek.
Mert a kamasz kor jó,
Barátokkal teli a hajó.

Szerelmesnek sokszor lenni,
Felnőve párunkhoz hozzámenni.
Mert a felnőttnek sokszor jó jó,
Habár néha elakad a hajó.

Gyermek születik majd egy pár,
Felneveli őket a boldog házaspár.
Mert szülőnek lenni jó,
Jó irányba siklik a hajó.

Megöregedni, unokát látni,
Az idősnek öröm bármi.
Mert családban lenni jó,
Lassan kiköthet a hajó.

A föld végül eltemeti testünk,
Hosszú utunk végéhez értünk.
Mert élni és lenni jó.
Kikötött végre a kishajó.

A 2010es év vége sok jó, és örömteli pillanatot hozott szerencsére.
Elsősorban 18-án, szombaton a cserkészcsapattal elmentünk Székesfehérvárra, ott meglátogattuk a régi plébánosunkat, kicsit beszélgettünk vele, jól esett újra látni, és hallani a hangját, meg látni, hogy milyen jól érzi most magát ott, ami megjegyzem egy picit bánt, mert szeretném ha vissza helyeznék ide Bicskére, de ez nem így megy. A nap második harmadában a Sárkeresztúri úton lévő cserkészházban voltunk, ahol a csapat apraja-nagyja átadta az általa húzott személynek az általa készített ajándékát, és persze hogy jól érezzük magunkat sokat játszottunk és nevettünk együtt, majd minden őrs az általa készített meglepetéssel kívánt áldott karácsonyt társainak. Mi, a Csodaszarvasok verset mondtunk, és az Idvezlégy kis Jézuska című dalt énekeltük el. A harmadik harmadban a városközpontba indultunk, ahol az adventi vásárt jártuk be, sok szép dolgot láttunk, vettünk, és persze nem is adventi vásár az adventi vásár egy kis forralt bor nélkül, de persze a kicsik nem kaptak csak az idősebbek. Majd hazaindulva 6órára már itthon is voltunk a hóesésben.
Ezt követően egy koncertre is beestem Beával és az unokanővéremmel, így hulla fáradtan estem ágyba hajnali egy óra körül, szerencsére annyi alkoholt nem fogyasztottam, de mivel előtte egész nap szinte semmit sem ettem így is fejbe kólintott az a kevéske is.
A következő szép dolog a karácsonyi pásztorjáték volt, amit 24-én délután 4kor és az éjféli mise előtt, 23:30kor adtunk elő, nagyon jó volt hiszen készültünk rá. Az éjféli mise kicsit álmosító volt, de persze másnap megkaptunk a karácsonyi ajándékokat, de persze annál nagyobb ajándék nem is volt számomra, hogy a párom itt töltötte velem ezt az ünnepet.
A szilvesztert már nem itthon töltöttem, hanem Patriknál, cirka 100km-rel odébb Bicskétől, Alap nevű faluban. Nagyon jó volt az ottani régi barátokkal találkozni, Patrik szüleit megismerni, és persze szilveszterkor Bea is lejött hozzánk és egy közös barátunk, így a lakásban 4en tartottuk a frontot az év utolsó és az új esztendő első napján.
De egyszer minden jónak vége szakad ugyebár, így a téli szünetnek is vége lett, így megkezdődik a félévi hajrá az iskolában, így tanulás ezerrel.

A hétvégémet Székesfehérváron töltöttem,ahol ismét pumpa voltam,(ergo kisegítő,ha így jobban tetszik)és mint pumpa úgy voltam ott,hogy amíg a segédtiszt jelöltek "fejtágításon" vesznek részt,addig én és az Ági a konyhán vagyunk.
Nos ez az egész dolog pénteken este kezdődött,akkor még nem voltunk a konyhába szorítva csak kicsit,amíg a teát főztük,utána a szobába vonultunk és mindenféle butasággal mulattattuk egymást.Az éjszaka viszont hamar eltelt,a reggelit gyorsan betermelték a "fiatalok" (van egy kb60-70éves hölgy is aki st* jelölt,meg aztán Gyuri'bá is az 52-t tapossa)és eközben Ágival kikaptuk hogy:
1.: Bolognai-t kéne főzni ebédre
2.: nincs hozzá spagetti tészta,csak csőtészta
3.: ereszt a gáztűzhely,tehát vagy nyitott ajtónál vagy nyitott ablaknál kell főznünk,ergo megfagyunk főzés közben
No nem baj,hát mi neki is álltuk...kb 4órával később...hát délelőtt 9kor még hova főzzünk 1kor ebédeltünk. Szóval olyan negyed 11kor nekiálltunk a hagymát megpucolni,és felvágni,hát szó szerint sírás lett a vége,pedig semmink nem hiányzott.El kezdtük pirítani a hagymakockákat...de4 egy kicsi edényben...Gyuri'bá bejött,és a kezembe nyomott egy nagyobb edényt,hogy inkább abba csináljuk(így utólag belegondolva igaza is volt^^).Miután a hagyma belátta hogy jobb nem packázni velem,szépen megüvegesedett,többé nem sírtunk,és megtámadtuk a darált hússal,amiről Gyuri bácsinak azt mondtam,hogy HAL szaga van,Ági csak nevetett rajtam.(megjegyzem csukott ajtó és ablak mellett főztünk)Mindezek közben jelentős tea mennyiséget fogyasztottak a jelöltek,de nem csak teát,hanem jelentősebb mennyiségű kávét is,ergo szinkronban csináltunk mindent egyszerre.A hús is megsült ráborítottuk a zacskós port,megkapta a vízadagját,és vártuk hogy forrni kezdjen,viszont mivel erőteljesen közeledtünk a fél 1-hez nekiálltuk közben Ágival a tésztának is(én marha az elején raktam bele a sót nem a végén,szóval malmoztunk,egy sort mire a víz felforrt).Három kiló tészta viszont várakozáson felül teljesített,és hamar megfőtt,ezúton is köszönet a gyártónak és a...khm...konyhásoknak(tényleg nem rajtunk múlt),és sikeresen elkészült az ebéd,persze Gyuri'bán kívül Kristóf is látogatott minket,minek következtében ránk lett fogva hogy mi metánt szipuzunk...na köszöntük szépen-.-".
Az ebédnél én konkrétan meglepődtem,ugyanis mindenki kvétel nélkül síri csendben evett,és kb 5perc alatt elfogyott minden...40személyre főztünk,kb 30an lehettünk...és minden eltűnt,utána meg bujdokoltam mert azt hallgattam hogy milyen ügyesek vagyunk.
A nap hátralevő részét a metán szívásával,és folyamatos hülyüléssel töltöttük ki,hol Kristóffal hol nélküle,és mint kiderült egyre erősebb kávét főztem,minek következtében az egyik adag olyan erőteljes lett,hogy már az illata ütött...na-már-most amikor ezt Ági leközölte velem,ott nála a húr elpattant,és a földön kötöttem ki,és ott fetrengtem a konyha közepén a nevetéstől.
De egyszer minden jónak vége szakad,jött is a feketeleves: a jobb kulcscsontom olyan szinten fájt,hogy megkértem Ágit,hogy segítsen leforrázni,mert konkrétan ha nem tesszük meg,reggel a karomat mozdítani sem fogom tudni.Nos ezt a forrázást 2× kellett megismételni annyira gyötört a csontom...de persze hogy a rosszban legyen egy csipetnyi jó is a "táborgyertyára" megérkezett a "Mikulás".Így mindenki 2db szaloncukorral ment el aludni.
A reggeliről lemaradtam mert Magdinak haza kellett jönnie,így nekem is és a Zolinak is.Így reggel a 8órási misére mentünk el,persze Topihoz,akit jó volt újra látni,hiszen nyáron ugyebár áthelyezték.Majd a mise után kicsit tudtunk beszélgetni vele,aztán ő is és mi is indultunk.
Ez a hétvége emlékezetes marad számomra,hiszen a lányok maguk közé fogadtak,pedig nem is tartoztam hozzájuk,az ő őrsükbe,és mégis úgy kezeltek,mintha évek óta velük lennék,ez az igazi cserkész testvéri szeretet azt hiszem.

*st=segédtiszt

A minap a régi tábori emlékeim között kotorásztam(anya szerint mindegyik kacat,de mondjuk ő sosem volt cserkész táborba szóval nem is tudja mi az ábra ezekkel a "kacatokkal") és megtaláltam az egyik tábortűzi előadásunk forgatókönyvét. Nos ezt szeretném megosztani veletek.
Nagy-egyháza,cserkésztábor 2009.augusztus,tábortűz témája: szerelmi.

A Csodaszarvas őrs tagjai büszkén prezentálják:
Rómeó és Júlia szerelmi vallomását...paródia üzemmódban

Júlia:Ó Rómeó!Miért vagy te romlandó?
Rómeó:Azért,mert amikor születtem nem volt még szalicil.
Júlia:Szerelmünk olyan,mint egy moslékos dézsa,melyben te úszkálsz úgy,mint egy varangyos béka. Szeretem szemed,mely kancsal és üveg,szeretem füled,mely válladon lebeg. Szeretem orrodnak két piciny lyukát,melyen a budapesti gyors pöfögve robog át.
Rómeó:Szeretem a fejed,mely sötét,üres és kopog,szeretem a szíved,mely naponta csak egyszer dobog.Szeretlek téged,mint kecske a kést,mint marha a kiszáradt vetést.Szeretem a hajad,mely hosszú és tetves,cérnavékony nyakad,mely örökké retkes.Szeretem a lábad könnyfakasztó szagát,melytől a görény is feldobja a talpát.Szeretem az orrod,melytől nem tudsz legelni,melyet ha meghalsz külön kell temetni. Folyik érted könnyem mint megáradt patak,kérlek az első fára kösd fel magad. Ha méhecske volnék mézet gyűjtenék eleségül,ha marha volnék,elvennélek feleségül...

Nos kedves olvasóim a poén gyártásnak itt szakadt vége,ugyanis itt már annyira fulladozott az egész tábor a nevetéstől,és persze mi is hogy befejezni nem is tudtuk.

Stáblista:Júlia:Kriszta,Rómeó:(csak a miheztartás végett,ki az az elvetemült aki ilyet bevállalt?)Én...ó és persze a segítőink:erkély:Bettee,csellengők:Zsófi,Dóri

Fiatalság bolondság

Újra érzem azt,mit egykoron,
Magamat,mikor ültem egy padon.
De most mégis más ez az érzés
Hisz közben elért a felnövés.

Nem leszek az már,mi voltam,
S egyre azt kérdem,ki voltam?
Ámde kérdésemre választ nem kapok
Csak gondolatimmal egyre szárnyalok.

"Fiatal vagy, ne agyalj elmúláson!"
Intett egy régi, bölcs tanárom.
De a tinédzser kíváncsi lélek,
Megtudom én azt amíg élek.

S az öreg, látva makacsságom,
Rám hagyta, úgyis megbánom.
Megbánom én a fészkes fenét!
Rájövök mi zavarja lelkem békéjét.

Zavarta az öreg ördög maga,
Fene a jó dolgát,unatkozik maga?
"Unatkozom ám édes lelkem,
Add hát lelked ide énnekem!"

Na de most már elég legyen,
Takarodjék a Pokolba menten!
Annak is a legmélyebb bugyrába,
Hagyjon nekem békét unalmába'!

Amint a Lucifer odébb állt,
A szobára,s lelkemre csend szállt.
Megbántam én már kíváncsiságom,
Ne haragudjék,öreg tanárom!

Hanem,a mester csak ül csendesen,
Tudom én,ilyenkor áll lesben.
Hátha kell küldenie angyalát,
A tinédzser oltalmazó őrangyalát.

Hát ez csak egy amolyan unatkozós délutánom szüleménye,de ha megtalálom a többit akkor lesz másféle is. Szép napot nektek!

A keddi napon az őrsünk, és a Csabdi őrssel kirándult. Célunk a barki-sziklák voltak. Reggel a 7: 08-kor induló busszal Csabdira. Zsófi és Kriszta voltak utazótársaim, Csabdira érve Bettee már várt bennünket, majd megérkezett Fecó és Virág is. Már csak a Vasztélyról érkező Barbira vártunk, de nem jött el. Így hatan indultunk el az erő felé vezető úton.
A kukoricásban jártuk, a földúton, amikor Zsófi észre vett egy nagy fehér hengert, amiről tüzetesebb távollátási gyakorlatok után megállapítottuk, hogy csak egy ló. Az erdőben lankás emelkedő következett, az út melletti vadászháznál megpihentünk és körbenéztünk. Habár nem volt sok látnivaló, hiszen sajnos feltörték, így nem sok dolog volt benne. Eléggé elhanyagolt volt. Az úton tovább haladva 2 ruszki bunkert is megnéztünk közelebbről, az egyikben egy denevérrel is közelebbi ismeretséget kötöttünk, de hagytuk, hadd aludjon, így tovább álltunk. A következő megállónk a Földmérő torony volt, majd onnan a sziklákhoz érkeztünk. Ha nem lenne olyan erősen az állkapcsom a fejemhez erősítve, akkor biztosan sétálhattam volna le érte azonnal a mélységbe, mivel a látvány egyszerűen csodálatos volt onnan nézve. A civilizációból csak egy tanya volt a völgyben, és távol az autópálya egy kisebb szakasza látszott, de nem nagyon volt zavaró. A tanya területén volt egy kis tavacska azon meg vagy 20-25 kacsa a legelőn meg egy-néhány ló. Itt megtízóraiztunk, fitogtattam egy kicsit az operatőrt, ami bennem szunnyadt, majd visszasétáltunk a Földmérő toronyhoz. Itt tüzet raktunk, és szalonnasütésbe fogtunk. A szalonna mennyiségének csökkenésével a hangulatunk növekedett. Előkerült a szimatszatyromból (gázálarc maszk táskám) a három alma, amit megsütöttünk, majd Bettee is elővarázsolt egy csomag mályvacukrot, amit mindenki díjazott. Hogy a hangulatot kicsit földobjam a maradék szalonnámból, vágtam egy darabot, azt kétfelé, és a nyársamra tűztem, de a szalonnák közé egy mályvacukrot is. Az ezt követő vicces jelenet majdnem az egyik legmulatságosabb volt, ugyanis csak a nyársam elején lévő szalonna sült meg, a mályvacukromat le kellett szerelnem a nyársról viszont a bot vége meggyulladt, és így kezdtem el sütni a szalonnát és a cukrot pirítani.
Eztán operatőri pályafutásom csúcspontjára érkeztem. Zsófival interjúvolni kezdtünk, majd egyszerű tudósításba mentünk át. Nagyon komikus volt, főleg, ahogyan Kriszta mályvacukor sütési technikájáról tudósított. Majd hibbantságunk ékes jelét adva a telefonunkról előkerestünk vicces hangokat, és azt játszottuk el, és hogy az erdei komikumokból ne fogyjunk ki, Zsófi ingatlan közvetítőt játszott, és megpróbálta eladni az egyik bunkert, sikertelenül.
Nagyon jól szórakoztunk, de mivel a Nap névre keresztelt, hőt és fényt adó égitest úgy döntött, horizontunkról most el kíván távozni, így mi az erdőből távoztunk el. Fecót és Virágot otthon leadtuk, mi pedig, míg a busz nem jött, Bettee-ék házát szálltuk meg egy bögre kakaó és egy élménybeszámoló erejéig. Majd a buszmegállóban ismételt idétlenkedés következett: Zsófi egy negyed virslit tartott a szájában, én, pedig az öngyújtómat a virsli alá tartottam, a helyzet világos és nyilvánvaló volt: Zsófi a virslivel kívánt szivarozni, csak a virsli nem óhajtott meggyulladni, eközben megérkezett a busz, és búcsút vettünk a szép Csabdi falunak, és visszatértünk Bicske városába.
A történések képekben

A mai napon történt meg az a csoda amire április óta készültem. Ma lettem bérmálkozó.
Kicsit ideges voltam,és szomorúság is vegyült a hangulatomhoz,hiszen szerettem volna ha itt van egy pár barátom ezen az eseményen,de mint a szülinapomon,megint csak nélkülük maradtam.Ami fájt ugyan,de hát nem tudok ellene tenni,az élet közbeszól,ha akarom ha nem.
10 órakor kezdődött a mise,csöppet hosszú volt,de egyes részek olyan hamar elillantak,mintha meg sem történtek volna.12-en kaptuk meg a Szentlélek ajándékát,lehet hogy most semmit sem változtam,de tudatosult bennem,ez az egész,amit magam akartam,és azt hiszem ezzel már egy változás kezdetét is veszi.Jó volt a mise után találkozni a kereszt szüleimmel,hiszen nagyon ritkán látom őket,és vicces volt a nővéremet újra templomban látni.
Azon jár egyre az agyam,mióta haza értem,hogy milyen jó lett volna megosztani a barátaimmal az örömömet.De sajnos erre nem kaptam lehetőséget,talán a szünet után sem tudom megosztani velük,hiszen annyi dolgunk lesz az iskolában,és így egyre jobban fognak hiányozni. De hiszem azt,hogy ha a mai napon le szállt ránk a Szentlélek,és megerősítette a lelkemet és a szívemet,akkor képes leszek túltenni magam ezen,és nem állandóan a múlton keseregnék,hanem a jelennel foglalkoznék,és építeném a még láthatatlan jövőmet.
Nos tehát,a mai napon neveim száma egyel nőtt,de rendhagyó módon férfi nevet választottam(Tours-i Szent Márton) és az őrsvezetőm lett a bérmaanyám. Mégsem volt ez olyan pocsék nap.:D

Múlt pénteken asztmarohamot kaptam,minek következtében két órát ücsörögtem kint az udvaron háromnegyed héttől. Szombat reggelre a fejem mocskosul fájt,így a régen várt tatabányai Kárpátia koncertre sem mehettem. Hétfőn reggel orvoshoz mentem,aki kiírt erre a hétre. Nem volt valami kellemes dolog,nem örültem neki. Itthon nagyon sokat unatkoztam,ráadásul éjszaka nem is tudtam aludni,így szinte mindig hajnalban aludtam el és délben keltem,ami nem túlzottan jó. A közérzetem sem volt valami jó,ennek következtében sokat veszekedtem anyával.
A sok rossz között volt egy pici jó is. Tegnap hajnalban nagy szélvihar volt,így a házunk mögött és mellett húzódó legelő határait képző villanypásztor megrongálódott. Ezáltal a lovak bejöttek az udvarba,jól esett látnom őket,de volt aki nem örült nekik. Mókás volt látnom ahogy a 160-70 cm-es nagy lovakat a kennelen belülről hogy ugatja az én drága vizslám,Besszi. Jó volt újra közel érezni ezeket a bohócokat,ráadásul az is vicces volt,amikor anya hazaérkezett,mivel a lovak pont a kapuban kezdték el legelni a füvet.
Most,ahogy kinézek az ablakon szintén mulatságosan néz ki az udvar,ugyanis a vágtázások,és a lelegelt részeknél az udvar olyasformán néz ki,mintha egy bizonyos részét végig rotálták volna,amit meg nem legeltek le(fák,bokrok)azok meg kimagaslanak a síkból,mint valami szigetek.
Remélem a hétvégén maximálisan helyrejövök,ugyanis sokat kell pótolnom.

Szeptember 30-án (tegnap) megtörtént a kollégiumi gólyaavatásom. Az egész hajcihő délután 5-kor kezdődött, a gólyák előadásaival. Szerencsére sikeresen megmosolyogtattuk a felsőbb éveseket, és a tanárokat egyaránt (tévedés ne essék 10-es létemre, csak azért avattak engem is, mert új kollégista vagyok).
Negyed 8-kor kezdődött az avatásunk. A hét folyamán úgy kellett mindenkinek köszönnünk, hogy: A vámpírnak nagy a foga, köszönök, azt megyek tova! Ennek jegyében épült fel az avató program. Vámpírokat kellett „legyőznünk”, így először izmainkat tették próbára az előtte jól kisminkelt vámpírnak kinéző DÖK-ösök. Többek között körbe futottuk a folyosót, majd guggolásokat kellett csinálnunk, tolnunk a folyosó falát, törpejárásban körbe járni a folyosót, közben a Süss fel nap és a Boci, boci tarka kezdetű dalokat kellett énekelnünk, ami ének helyett üvöltésbe fajult, mivel „Nem hallották” amit éneklünk. Aki nem teljesített rendesen annak tíz fekvőt kellett csinálnia.
Ezek után törpejárásban bemasíroztunk a díszterembe, ahol próbákat kellett kiállnunk, hogy visszaszerezzük „elrabolt társainkat”. Személy szerint olyan feladatot kaptam, amiben a társam fogát kellett megmosnom, nem túl hétköznapi módon: a számba kellett vennem a fogkefe nyelét, és a fogkrém gyanánt szolgáló paradicsomos trutyival kellett fogat mosnunk egymásnak (persze nem ugyanazzal a fogkefével).
Az egész zárásaként „szenteltvízzel” öntöttek nyakon minket, nehogy mi is vámpírrá váljunk, majd a gólya eskü letétele után elmentünk fürdeni. Volt, aki lisztesen, borotvahabosan (töbek között én is), volt, aki kulimájszosan, tojásosan és persze vizesen, de jókedvvel zuhanyoztunk le.
Az avatás emlékére kaptunk egy 159 gyöngyszemből készült zöld krokodilt. Izomlázam van, nem is kicsi, de nem bánom, mert a vártnál jobb volt az avatás.

A mai napon két dolog miatt voltam Budapesten.Egyrészt,mert az iskolával a La mancha lovagját néztük volna meg,és mert előtte apámmal találkoztam volna.Ez utóbbi sikeresen bekövetkezett,az előbbi azonban nem.
A reggeli órákban is gyötört egy enyhe asztma roham,de különösebb figyelmet annyira nem tulajdonítottam neki.A fél egyes vonattal indultam Budapest-Keleti pályaudvarra.13:20ra ott is voltam és találkoztunk Marcival,habár azt írta,hogy lehet,hogy késni fog,ennek ellenére mindketten ugyan akkor érkeztünk a kijárathoz.Az egyik katolikus templom parkjában telepedtünk le,és sokat ökörködtünk,többek között az egyik fa terméseit apa megcsonkította,és a késemmel a termések irtásának állt neki a padon.Kettő óra körül elindultunk vásárol ni,ugyanis egy kis plurk tali volt náluk,és hiányzott még néhány dolog,és ezeket sikeresen beszereztük,majd felmentünk hozzájuk az albérletbe.Ez által a látogatás által megismertem a fogatott anyámat is végre.Egy kicsit beszélgettünk,majd elköszöntem Dóritól,és elindultuk vissza,hogy az előadásra odaérjek.Marci felrakott a trolira,és mivel dolga volt,egyedül utaztam tovább.
Minden teljesen rendben ment,azonban,amikor már nagyjából megtaláltam a színházat,amikor megint éreztem azt a fajta szorítást a mellkasom körül,amit akkor érez az ember amikor asztmarohamot kap.Pár pillanat alatt fekete lett a világ,és fogalmam sincs,hogy csináltam,de a templom melletti boltban voltam,ahonnan Marcinak telefonáltam,szegényt elrángattam otthonról,így is kb 30perc alatt ért oda hozzám,közben felhívott és mondta hogy ugorjak be a gyógyszertárba.Ott kaptam olyan gyógyszert,amit az allergiámra szedek,így kicsit jobban lettem mire apa megérkezett,de mivel nem javultam,elmentünk a kórházba,de mivel ott nem volt pulmonológia,ezért a Dob utcába irányított minket az orvos a kardiológián,ahol aztán megvizsgáltak,a vérnyomásom a Ventolin hatása miatt magas volt és a pulzusom is,a tüdőm olyan egészségez mint annak a rendje és módja,a hörgőim meg csak a köhögéstől fájtak...fogalmam sincs mennyit köhöghettem...
Marcival utána elindultunk a keleti felé,és felrakott a vonatra.Nagyon rossz volt,hogy miattam egy csomót kellett rohangálnia,remélem többé nem lesz ilyen,nem szeretném,hogy aggódjanak értem.
Mindenesetre a színházba menésemnek lőttek,amit nagyon bánok,és pihennem kéne,de a hétvégének mindjárt vége,és kezdődik a hajtás,szóval ez fizikai képtelenség lesz,az asztmám és a szerda este kiugrasztott vállam számára is.

A mai napnak semmilyen különlegessége nem volt,legalábbis ami a délelőttöt illeti.
Délután azonban beindult az élet.A mai napon volt az első cserkészfoglalkozás,és az ifi hittan is.Nagyon jó hangulatban telt el mind a kettő.
A cserkész foglalkozáson csak egy gyors gyilkosos játékot játszottunk,ami abból áll,hogy van a nép, 3-4 "gyilkos", egy rendőr és ha elegendő a létszám néha egy csonkoló vagy pszichopata is bele fér a képbe. A "gyilkosok" közös megegyezés alapján kiválasztják éjszaka az "áldozatot",és megölik, a rendőr utána tippelhet egyet, a csonkoló vagy a pszichopata pedig csonkol illetve valami mást csinál(nem kell olyan nagyon durva dolgokra gondolni).Reggel a városlakók felkelnek,kihirdetik ki halt meg,ki vesztett el végtagot stb. majd megkezdődik a bírósági tárgyalás. Itt tippelni lehet ki a gyilkos,érvelni kell,majd ha az illetőre sokan szavaznak,akkor védőbeszédet mond.Ha a beszéd megtörtént,akkor utána szavaznak,hogy kit győzött meg, számbeli fölény esetén az illetőt kivégzik a gyilkos/pszichopata/csonkoló gyanújával,majd kezdődik az éjszaka és a "gyilkosságok". A játéknak akkor van vége,ha minden gyilkos meghalt/lelepleződött,vagy a városiak "haltak meg".
Hittanon elbeszélgettünk, a nyárról,és az elkövetkező évről volt szó.Meg játszottunk is egy kicsit,de nem sokat.Holnap bérmálkozásra készülünk,már várom.Október utolsó vasárnapjára van kitűzve,csak azt sajnálom,hogy Topi már nem itteni plébános. :'(

Tegnap egy kicsit ki voltam bukva,ugyanis enyhén fogalmazott,de erős kosarat kaptam. Apám(akivel ugye BP-n találkoztam két hete) azt mondta olvassam el az aznapi blogját,és jól nézzem mg az idézetet,ami ennyiből állt: “Nem számít mi történt, miért történt. Csak az számít, hogy mi lesz.”
Igaznak érzem,de nagyon összetörtem,így próbáltam elgondolkodni rajta de nem sikerült,így lefeküdtem aludni.
Reggel elég durva fej- és torokfájással ébredtem,ráadásul szédültem is.Lementünk Frédával(szobatársam)az ügyeletes tanárhoz,aki adott gyógyszert,lázat mért,és aztán felküldött a szobába,és vártam,hogy mi fog történni.Móni néni feljött,megadtam neki az osztályfőnököm számát,és azt mondták,hogy ma ne menjek iskolába,és haza küldtek a kollégiumból.
Az állomáson kaptam egy sms-t Tomitól,hogy hol vagyok,nagyon örültem neki,hogy gondolt rám.Aztán még az állomáson összeakadtam 4angol turistával akiknek nagy nehezen elmondtam,hogy melyik vágányra jön az a vonat ami a Déliből jön, és ami a Déli felé megy.Mivel a Délibe tartottak,ezért velük utaztam,útközben kisebb angolul térképészetet is próbáltam gyakorolni,ahogy elnéztem sikerült.Remélem boldogultak,nagyon kedveseknek tűntek,és angol nyelvű magyar történelem könyvet olvastak vagy mi a fenét.Vicces volt angolul hallgatni Pest és Buda egyesülését,me ilyeneket.
Haza érve elmentem a háziorvosomhoz,aki megállapította,hogy torok- és kezdődő tüszős mandula gyulladásom van.A mai napot és a holnapot leigazolt,és ha minden rendben akkor vasárnap vissza mehetek.Addig itthon vagyok,és halálra unom magam.
Talán elkezdek tanulgatni néhány akkordot,még jól jöhet,ha koliban elkezdődik a gitár oktatás.
Próbálok minél jobban koncentrálni egy dologra,és annak a tanulásnak kell lennie,azt szeretném,ha az idei tanév szép jegyeiből kicsit több lenne,a nem túl kellemesek pedig eltűnnének jó messzire.

A mai nap egyszerű volt,nem mondanám,hogy tökéletes,de jó volt. Mivel az előző este a kelleténél fáradtabb voltam,ezért ma reggel fürödtem meg,közvetlenül a 6:30as ébresztő után. Utána lementem reggelizni,majd átindultam az iskolába(vizes hajjal). Francia volt az első órám a tetőtérben,ami megintcsak jó hangulatban telt,a többi órán már nem valami vidáman vettem részt.Az uttolsó óránk angol volt,a tanárnő megint csak hiányzott, így kaptunk feladatot,de mivel tanár nem volt velünk,csak beszélgettünk.Alig vártuk,hogy vége legyen az órának.

A mai jóhír csak annyiból áll,hogy a 9.A termébe kiakasztottunk egy papírt,miszerint az egyik ottani lány,nevén nevezve Julcsi, és én rovás írást szerenénk tanítani,és várjuk a jelentkezőket.Nagyon remélem,hogy sokan lesznek. :D

A második napnak is már vége.A hosszú nap kifárasztott,de jól éreztem magam.Megint csak hét órám volt,de feldobta a napom a rajz óra,Lévai Ádám tanár úrral.Az első órán bemutatkoztunk,és beszélgettünk,a második óra úgy nézett ki,hogy 5 másodperc alatt kellett fát rajzolni,majd az óra hátralévő részében olyan dolgokból kellett fát rajzolnunk,amik a fához kapcsolódnak.(a hétvégén be is fejezem,és mutatok róla képet is)
A hetedik óra után újra IP(Irodalmi Piknik) volt az osztályfőnököm vezetésével,ami ugyan olyan jó hangulatban telt el,minta a tavalyiak.
Fél hat után érkeztem be a kollégiumba,a szobámba felrobogtam,előkotortam a francia cuccomat,és lementem stúdiumra.Szerencsére kevés házit kaptunk,így gyorsan befejeztem,és elmentem vacsorázni(valami szalonnás rántotta ízű rakott tészta volt XD).
Most átnézem a leveleimet,és egyebeket majd bepakolok holnapra,lezuhanyzom és utána szabad vagyok.

Szép estét mindenkinek!